EGYÜTTMŰKÖDÉS ISASZEGÉRT EGYESÜLET

A keltáktól keresztelő Szent Jánosig

Már a kelták és a germánok is ünnepelték a nyári napfordulót. Voltak, akik ezen a napon az Ég és a Föld nászát ünnepelték, de akadtak olyan népcsoportok is, akik úgy gondolták, a napforduló éjjelén kapu nyílik a szellemvilágba, így tanácsot kérhetnek ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatban népük halottjaitól. A kereszténység is teret ad Nap ünnepének, hiszen a fény és a sötétség harca bibliai alapokon is magyarázható; Keresztelő Szent János napjához kötik.

Hogy Szent Iván éjjele nem június 21-ére, hanem június 24 ére esik, ennek oka a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. Így a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. Évszázadok, vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni.

Június 24-e (mely hónap másik neve egyébként Szent Iván hava) a nyári napforduló napja, december 24-e pedig a télié. Két születés, egy Keresztelőé és egy Megváltóé. A Keresztelő, aki a fényben született, és ezzel a fénnyel kereszteli meg azt, aki majd győzedelmeskedik a halálon. Így a keresztény szimbolikába is beillesztést nyert a fény-sötétség küzdelme, itt ezért ünnepelhették a nyári napfordulót.

De ha a Keresztelő neve Szent János, akkor miért tulajdonítják az ünnepet mégis Szent Ivánnak? Azért, mert az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János névnek szláv formájából. Eredetileg héber-görög-latin-orosz-magyar eredetű név, jelentése Isten kegyelme, Isten kegyelmes. Így már érthető, hogy a Szent János havának Szent János éjszakája az nem más, mint Iván napja június hónapban: 24-e.

Iván-éji hagyományok

• Háromszor kell átugrania a tüzet annak, aki kegyelmet akar nyerni a bűneire Szent Jánostól.
• A Szentiván-éji tűznél füstölt gyógynövényekből és illatos füvekből kiváló nyugtató fürdő készíthető.
• Ha valaki eszik a tűzbe dobott almából, elkerüli minden betegség. A tűzben hagyott almák ízét a halottak is megízlelhetik.
• A Szent Iván éjszakáján leszakított páfrány képessé tesz arra, hogy beszélj az állatok nyelvén.
• Mielőtt leszáll az éj, zöld ágakat kell aggatni az ajtókra, ablakokra, hogy a boszorkányok kívül maradjanak.
• Ha ezen az éjszakán meztelenül indulsz gyógynövénygyűjtésre, a begyűjtött füvek különlegesen erős gyógyhatással bírnak majd.
• Hajadon lányoknak körül kell táncolni a Szent Iván-éji tüzet, majd ha kialszik, le kell heveredniük a legközelebbi kenderföldön. Amelyik lány után felegyenesedik a kender, annak nemsokára menyegzője lesz.

Szent Iván éjjelén átugorják a tüzet a szerelmesek. A bátorság tűzpróbája megerősíti kapcsolatukat, s a néphagyomány szerint örökké tartóvá edzi azt.

A tűzugrás szertartás hátteréről bővebben

Őseink nagyon vigyáztak arra, hogy még véletlenül se lépjenek át senkin, ne hajoljanak rajta keresztül, mert ilyenkor az átlépő ember átvehette az átlépett problémáit, betegségét. Ugyanezért tartottak az utak keresztezésétől, mert ezek voltak azok a helyek, ahol az erők is keresztezték egymást, tehát át lehetett venni bármilyen rontó, negatív erőt. (Sok betegséget éppen ezért tudatosan a keresztutaknál hagytak ott valamilyen mágikus cselekedet keretében az emberek.) Nem véletlenül mondjuk még ma is, amikor valaki akadályt gördít elénk, hogy „keresztbe tesz” nekünk.

Még a huszadik században is a határban rakott nagy tűz mellett töltötte az éjszakát az egész falu, énekkel, szertartásos táncokkal ünnepelve az élet diadalát. A ma is élő szokás a kereszténységet messze megelőző korokból ered. Amikor az ember még mágikus összhangban élt a természettel, a nyárközépi tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta támogatni a sötétséggel vívott harcában.